2011. november 13., vasárnap
Visszatérés
1:02, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
Miután a leglegújabb magamnak írogatott blogom sikeresen törlődött a rendszerből a tegnapi hiba miatt, és kényszeres vágyat éreztem, hogy írjak, úgy döntöttem, ideje visszatérni a gyökerekhez.
Négy hosszú év telt, az életem teljesen és alapjaiban megváltozott. Én is. Ez a változás jó, de persze a boldogság nem annyira konstans. Még.
Kis összegzés. Az elmúlt években volt ez:
http://londonbansej.freeblog.hu/
Az angliai életem, ami azóta is tart. Az energiámból már nem futotta, hogy a júniusi nagy amerikai utamról is beszámoljak ott. Az még hátra van. Nem tartozom vele senkinek, csak meg akarom írni. Nem számítok rá, hogy túl sok látogató lesz itt.
Anglia szép és jó, szeretek itt élni, de mostanra érkeztem el a ponthoz, hogy nem akarok tovább bentlakó gondozó lenni. Kérem vissza az életemet. A sajátomat, az igazit - ha valaha volt nekem olyan.
Nem akarok többé félni sem a magánytól, sem az egyedülléttől. Nem akarok többé elrejtőzni és kifogásokat találni.
A változás elindult bennem, de a megvalósításig még hónapok fognak eltelni.
2007. december 4., kedd
Ünnepi hangulatom konvergál a nullához
6:17, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
nem könnyű
a magam igazságait kutatom
nem tudom mások bölcsességeit magamévá tenni
és követni valamilyen tanítást, mert azt sokan jónak gondolják
csakis saját tapasztalataim visznek előre
megérkeztek az ünnepi fények
a körútra, az Andrássyra, szerte a városban
és hiába szeretném, nem tudom szépnek látni
cukormáz, amit kívülről akarnak ránk kényszeríteni
azt is meghatározzák, mit érezzünk
mint egy jól elkészített forgatókönyvben
hisz karácsonykor mindenki boldog, mindenki nevet
a reklámokban is ez van
nem hiszed el?
érdemes elolvasni ezt:
http://dosszie.blog.hu/2007/11/30/amiert_utalom
néhány idióta rövidítést leszámítva ("lelkifurdim lesz, hogy untam a
prédit", illetve a kedvencem: "kari") tökéletesen ütős írás.
meg ezt:
http://index.hu/kultur/eletmod/kari7287/
A valódi Ünnepek fontosak, de amit minden év decemberében művelnek, már előre hányingerem van. Ilyenkor (is) tudatosan jó messze elkerülöm az összes plázát.
És a végére egy Plüsspornó.
2007. november 20., kedd
'hús, hús, hús...egyél húst, a zöldségektől leszel olyan mélabús...'
6:33, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
Az milyen már, hogy a CORA húspultjában az eladó, mikor megkérdezem tőle, hogy egy szalámi csípős-é, közli, hogy nem tudja, mert sosem eszik húst, tudniillik, vegetáriánus.
Zöldségeken él egészségesen, nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik, nem nőzik, nem csábul el. Pedig már a Belga is megmondta, hogy a zöldségektől mélabús leszel..
2007. november 13., kedd
Amorf Ördögök
6:46, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
"élj a mának
ne a mamának
mutass fityiszt a belvilágnak
élj a mának
ne a mamának
ments a vízből katicákat
ne légy finnyás
együnk sötétet
keressünk a Marson közértet"
2007. október 30., kedd
Magyarország nagykorúsága
7:31, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
egészen elképesztő
olvasd el
és egy gyöngyszem az Indexről:
2007. október 23., kedd
nevess
14:15, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
Információs pult, WestEnd CiCi Center
Látogató: Merre van a WESTEND Union?
Infós: Ezen a szinten, ebben az irányban, a jobb oldalon.
Látogató: Erre? De ez a bal kezem!
Infós: Nem, uram, az a jobb keze.
...
a folytatás itt található
2007. október 9., kedd
Álomautó
5:51, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
Soha nem rajongtam autókért, és soha nem olvastam a Totalcar-t. Most beleszerettem az új Mazda2-be.
Ez itt az:
Elmentem tesztvezetésre. Olyan, mint egy álom. Kicsi, gyors, könnyű, formás, keveset fogyaszt, jó a tapadása, csinos, belül tágasabb, mint hinnéd első látásra. Kényelmes, szép, elegáns, sportos, dinamikus már a formája is, és ZÖLD.
Meg kék, meg ezüst, meg piros.
Nézzétek meg.
A legnagyobb baj, hogy valójában nincs szükségem autóra, csak kényelmi célt szolgál.
A másik - alig elhanyagolható tényező - hogy nem tudnám fenntartani.
Így van ez.
'Mindig így volt és így is lesz..'
2007. szeptember 25., kedd
akiket nagyon szeretek
10:08, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
csodaszép esküvőjük volt szombaton
először életemben nem voltam cinikus egy esküvőn
először sírtam végig a szertartást a meghatottságtól
először gondoltam végig, mennyire szeretem őket, és mennyire jó, hogy boldogok
először hittem el egy esküvőn, hogy nekik működni fog, és kívánom szívből, így legyen.
Idő, állj meg egy pillanatra,
s ti, suhanó percek, várjatok,
amíg ők ketten esküt tesznek,
hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
csak addig várjatok!
(Goethe)
2007. szeptember 11., kedd
hova vezet ez?
6:05, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
nohiszen
2007. július 20., péntek
this is the end
6:31, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
2007. július 17., kedd
Diósgyőr, Kaláka Fesztivál
10:26, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
2007. július 10., kedd
Muszáj hinni valamiben
10:27, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
az lesz a vége, hogy én is csatlakozom valamelyik gyülekezethez?
Talán épp a Hit Gyülekezetéhez?
Ott vajon boldogok az emberek? Elégedettek?
Hogy megy tovább az ember, ha nincs célja?
Hogy is volt: 'nincs szomorúbb annál a napnál, amelyen ráébredünk: amink van, a semminél is kevesebb...'
hogy kerülhetjük el saját csapdáinkat?
miért mindig későn derül ki, hogy nem is attól vagyok boldog, amiről évekig azt hittem, h az lennék, ha bekövetkezne?
hogy van ez?
szeretném eltüntetni a kérdéseket
olyan helyen kéne élni, ahol nincsenek emberi játszmák
és az örökös agyongondolása a dolgoknak nem nehezíti meg az életet
ahol nem kell gondolkodni a lét hiábavalóságán
csak tenném a dolgom, amit kell
felvállalnám a hagyományos női szerepet
nem vitatkoznék, nem kérdeznék
gyereket szülnék, őrizném a családi tűzhelyet
nem gondolnék rá, vajon megéri-e a felnőttkort
nem kérdezném, van-e értelme
kérlek, ne sóhajts, ha szomorú vagy
2007. július 9., hétfő
Dior és Elisabeth
10:44, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
tegnap este rájöttem, hogy miért röhögnek a barátaim a musicaleken, és miért nem osztoztak velem a rajongásban
tegnap este én is röhögtem
a kínos az volt, hogy az első sorban, és nem csak akkor, mikor a közönség többi része.
az előadás egyenesen ijesztő volt, vagy bizarr. Talán ez a legjobb szó rá.
esetleg borzasztó?
elborzasztó
de mit is akartam mondani
megtaláltam a két éve írt Dior kalandjait, elolvastam, és ismét rá kellett döbbenjek, mennyire zseniális kis cuccot hoztunk össze
derüljetek ti is
UPDATED 20070710 23.31
Az Elisabethez visszatérve két apróságot meg kék' említeni:
van egy jelenet, ahol meghal Ferencz József anyja. Jön Lucheni, aki narrátor-féle a musicalben, és aki ugye megölte a boldogtalan címszereplőt, és közli, h eltelt tíz év...
Ezután megérkezik Ferencz József és elénekli: "most, hogy a mama is meghalt..."
gyors felfogású ember lehetett, ha tíz év kellett, h rádöbbenjen az anyja halálára
a másik, hogy ebből sem hiányozhatott egy kis didaktikus zsidózás, a történelmileg kevéssé művelt egyedek az adott jelenetben a Führert-t tökéletesen azonosítják Hitlerrel, pedig a Monarchia korában még pajzán gondolat sem volt.
amúgy a mai előadás első szereposztással fergeteges volt, mindazonáltal a színházmániám kezd egészséges mederbe visszahúzódni
ma is röhögtem, Ádámmal együtt.
2007. július 8., vasárnap
Örülök
7:01, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
Mozifilm lesz a Szex és New York-ból
2007. július 7., szombat
Néznivaló
14:01, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
szemezgetés a legjobbakból
Képzelt riport... - Nem akarom látni: Peller Anna
Starlight Express: Serbán Attila
A vörös pimpernel - Körhinta: Tunyogi Bernadett
Cabaret - Mein Herr: Keresztes Ildikó
Hegedűs a Háztetőn - Ha én gazdag lennék: Nagy Sanyi
Sanzon: Szőcs Artur
Meg kéne kapaszkodni: Vágó Zsuzsi és Serbi Bródy János 60. születésnapi gáláján
Edith Piaf: A quoi ca sert l'amour: Tompos Kátya, Szőcs Artur
Legyünk ködből: Földes Tamás
Jekyll&Hyde - Túl szép: Vágó Zsuzsi
Bohemian Rhapsody: Serbán Attila (Serbi)
Grease - Vannak ócskább dolgok: Szomor György
Jekyll&Hyde - I need to know: Serbi
A bébim és én: Peller Anna, Nagy Sanyi
Volt egyszer egy csapat - Szerelmunk: Nádasi Veronika
Mozart - Az egyszerű út: Szabó P. Szilveszter, Serbi
Dr. Bubó: Peller Anna, Nádasi Veronika, Nagy Sanyi
Nyomorultak - Csillagok: Szabó P. Szilveszter
Mézga Géza: Peller Anna, Nadasi Veronika, Nagy Sanyi
Mozart - A győzedelmes zeneszó: Szabó P. Szilveszter
A Muzsika hangja - Jodli: Peller Anna
Nyomorultak - Üres szék, üres asztal: Serbi
Grease_- Belehalok: Peller Anna, Szabó P. Szilveszter
Jézus Krisztus Szupersztár - Heródes király dala: Nagy Sanyi
A Pókasszony csókja: Peller Anna
és végül:
Rent_- 365 nap: Peller Anna, Serbi, Nagy Sanyi
ebből a szögből tökéletesen látható, hogy Anna és Serbi a két általam legjobban favorizált emberke
2007. július 6., péntek
Hogy lehet harmóniát teremteni az értelem s az érzelem dolgai közt?
11:41, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
Jane Austen sem tudta a választ, csak finom humorral történeteket írt, ami mellesleg gyönyörű társadalomkritika is
ettől még a kérdés ugyanúgy áll
valaki zsákba rakta a válaszokat, és szorosan összezárta a nyílást, hogy ne férhessek hozzá
2007. július 5., csütörtök
Igényesség nélkül nincs boldogtalanság..
12:48, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
ember tervez
isten perverz
"itt egy év és ott egy újabb
de embertől ne várj újat
korlátaikat hagyd nekik.."
...az emberek mindig, mindenütt szeretik ellenségeiket. Barátaiknak tartják fenn a fájdalmat, az ürességet.
hamarosan eljön az a nap amiről úgy írnak: "És akkor egy szép napon az internet összeomlott..."
ámen
2007. július 1., vasárnap
The Show Must Go On
13:10, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
elképesztő
nézzétek meg
imádom ezt az emberkét
egyszerűen tehetséges
Serbán Attila a neve
jól jegyezzétek meg
2007. június 30., szombat
A legfontosabb dolgokról soha nem beszélünk
9:46, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
érzelmekről?
ugyan, ne nevettes. Minek arról beszélni?
elütjük féltréfákkal, politikáról vartyogunk, művészetekről, kultúráról
és zenékkel töltjük ki a tátongó űrt (Pink Floyddal, például)
félek, mint hallanék, ha alkalmat adnék rá
2007. június 29., péntek
Vajon a szabadság a félelem nélküli létet jelenti?
7:14, a bejegyzést ana írta
| még nincsenek kommentek
A legutóbbi ének órán elborított az érzés, hogy mi a fenének szórakozom itt? Kín volt.
Nem tudok rendszeresen járni órákra (talán nem is akarok), így jelentősebb fejlődés sem tapasztalható.
Mi a fenének csinálom az egészet? Minek erőlködöm? Mire várok? Mit akarok?
Csak a düh marad, ami minden alkalommal elönt, ha megpróbálok énekelni, hogy még mindig nem megy, még mindig nem tudom úgy, ahogy kellene, ahogy lehetne.
Egyetlen egyszer sikerült eddig megtalálni azt a helyet, ahol szólnia kéne a hangnak. Csodálatosan könnyű volt, boldogság-érzéssel kísérve. Áradt a hang.
De azóta sem tudtam újra elérni ezt.
Akkor mégis mi a fenének baszom itt a rezet?
Ez a 'hosszú, kitartó gyakorlás, hogy valamikor 1-2 év múlva majd jobb lesz'
Nem lesz jobb. Minek csinálom?
És itt van megint ez a koncert, a megfelelési kényszer, a bizonyítási vágy. Az állandó harc, a vetélkedés, a kisstílűség rohadt belterjes világunkban.
Az ember szellemileg és lelkileg is cseppfolyóssá válik.
Lehet mondani, hogy alpári vagyok, hogy mocskos a szám, mint egy kocsisnak, kurvára leszarom.
Mert nem lesz jobb.
Semmi nem változik a kibaszott évek alatt. Minden ugyanaz.
A környezet pusztul körülöttünk, a vizek, az erdők, az állatok.
Az ember megérdemelné, hogy saját mocskába fulladjon bele. Undorító teremtmény.
Nekem nem lehetnek kétségeim, mindig magabiztosnak és határozottnak kell lennem, ezt várják el tőlem. Ezt szokták meg tőlem. Lényegesen megnyugtatóbb egy célja felé igyekvő egyed, mint a tanácstalanul tipródó.
Sosem hittem az állandóságban, de mindig vágyódtam utána. Kamaszként arra vágytam, hogy harminc évesnek nézzenek, harminc évesen pedig arra, hogy ne nénizzenek.
A szingli bélyeg nem azt jelenti, hogy elhibáztunk valamit? Tapasztaltabbak lettünk, vagy csak öregebbek?
Azért házasodnak az emberek, hogy ne legyenek egyedül? Legyen kit beírni a 'baleset esetén értesítendő' rublikába?
Ezért szülnek gyereket, ha megöregszenek, legyen, aki unokákról gondoskodik, és nem hagyja magukra őket? Vagy csak úgy érzik, ez az élet rendje, sürget a biológiai óra? Mi ez, ösztön?
Tényleg csak ez az egyetlen út?
Muszáj férjhez menni, gyereket szülni?
Muszáj beállni a sorba?
Meg kell felelni a társadalmi elvárásoknak?
Elismerem, kell egy társ, egy lélek, egy kéz.
A házasság intézményével van gondom, és a sarjakkal.
Ha két ember találkozik, az első közös érzésük - a szerelmen túl - hogy utódot akarnak nemzeni?
Miért?
Kinek? Minek? Hova?
Kéne egy ember, akinél a válaszok vannak. Bennem csak kérdések bugyognak fel egyre többször.
